Szóval uborka szezon van. Egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudok varrógép mellé ülni, ezért megmutatom hol készülnek a dolgaim.
Néhány éve tanulta ki Ákos az asztalos mesterséget. Ezt az íróasztalt készítette nekem, mikor még meg sem száradt a festék a bizonyítványán. Éppen úgy mint a vizsgadarabját - amit egyébként szerintem sok ma dolgozó asztalos megirigyelhetne- ezt is teljes szívvel lélekkel, és gondossággal készítette. Én akkor még nem szívesen választottam a hosszadalmasabb, bonyolultabb, ámde hosszútávon maradandóbbnak bizonyuló megoldásokat, hanem gyorsan ide fúrjuk fel, vágjuk le.... De ő ezeknek a megoldásoknak nem híve. Sokkal inkább kedveli a hagyományos eljárásokat, hosszasan simítja a fát, amíg az selyemhez hasonlatos nem lesz. Ez a darab, és azok amelyek a keze közül kikerülnek, bizonyára még minket is túlélnek, és még akkor sem fognak még megzuttyanni sem, ahogyan azok a békebeli darabok , amelyeket előszeretettel és nosztalgiával emlegetünk egy olyan korból, ahol még a tartósság és a mívesség evidens volt.
Nos azóta elkerült az eredeti helyéről, és kissé átalakult, többek között az új hely méretei miatt, de ismét bevetésre készen várja, hogy megírjam rajta a legújabb bejegyzésemet, intézzem az itthoni dolgokat rajta.
Még egyszer köszönet érte !
 |
| Szivárványos anyagrengeteg |
Az otthonunkat ért átrendező hurrikán után, lassan helyreáll a rend, és minden a( végső?) helyére kerül. Az úgy kezdődött, hogy fent túl meleg volt, ezért lejöttünk a nappaliba aludni, aztán úgy folytatódott, hogy a kis Marcinak legyen saját szobája. Közel egy hónapos közelharc után nyertem egy külön szobát,ami hobbiszoba, gardrób, vendégszoba, spájz, vasalószoba,( már ha létezik ilyen:))) egyben,mindez 12 négyzetméteren.Ja és játszósarok Marcinak Itt végre minden anyagom, kellékem egy helyen van, tudok szabni,( a nagyfiúk léghoki asztalán), és ide kerül majd az új varrógépem is.
 |
| Ő lesz az igazi |
.
